Múlt hét vasárnap érett meg bennem a gondolat, hogy gasztrofotózásra adom a fejem. Nem értem, miért csak most. Merthogy lelkes hobbista lévén, kismillió hobbim van, mindegyiket gyermeki lelkesedéssel kezdem el, aztán általában alább hagy a lendület. Csak pár szerencsés hobbival történt ez másképp. És ezek közül az egyik a főzés, a másik a fényképezés. Jó öt éve fényképezem már amatőrként, és szinte ugyanennyi ideje hódolok a gasztronómiának szerény konyhámban. Persze mindkét dolognak érnie kellett. Egy egyszerű kompakt géppel lőtt első pár képtől el kellett jutni egy kellemesen felszerelt tükörreflexes felszerelésig. Az első túlpaprikázott, szétfőzött lecsótól az alapanyagok, technológiák megfelelő ismeretén valamint a korrekt konyhai eszközök beszerzésén át, egy recept hibátlan elkészítéséig.

Azt hiszem akkor érett össze a dolog, amikor rátaláltam a diningguide ételfotópályázatára. (klikk) Hirtelen elindult a gondolatlavina: steaket sütök, bevillantak az aszaltgyümölcsök, nem elég, mi legyen még... meg van, fürjtojás, koktélparadicsom jó lesz, kéne valami ázsiai is... Autóba vágódtam, villám bevásárlás vasárnap délelőtt, persze nyilván nem kapok meg mindent egy helyen... Gyorsan haza, még a kora dálutáni sápadt téli napot el kell kapni, különben nem lesznek képek az tuti. Meg éhen halni sem lenne jó.

Még főzés előtt kitaláltam a tálaláshoz szükséges tányérokat, hátteret, világítást és lőttem pár próbaképet. Elkészültem az első fogással, a tálalásra szinte annyi idő ment el, mint a főzésre. Ezt még gyakorolni kell, de hát a lényeg a fotón van most. Ötven-hatvan képet készítettem mindhárom fogásról, természetesen közben jól is laktunk.

Délután, míg kedves feleségem a konyhából maradt romhalmazt igyekezett összelapátolni, én kiválogattam az érdemesebb képeket és nekiláttam az utómunkának. Az elkészült három képet elküldtem a pályázatra és elégedetten hátradőltem. Ez a nap jó volt: főztem egy jót, fotóztam is, jól is laktam, összeért minden.

Majd este, elégedettségem pihepuha vattafoteljében tespedve derengedt fel, hogy ezt lehetne sűrűbben is csinálni és blogolni a végeredményt. Rendszeres gasztroblog olvasóként láttam már szörnyű képeket, de akadtam már igényes munkákra is. Tehát elindult az etelkep.blog.hu. Lesz itt post alapanyagokról, ínyenc fogásokról, fotózásról, technikai mikéntekről, de mindig a fotózásra, a képekre kihegyezve. Nem szeretnék még egy recept- vagy gasztroblogot, mert egyrészt van már elég, másrészt nálam sokkal inkább hozzáértők írják.

Számomra igen tetszetősen Péter Anna, a malackaraj blog szerzője fogalmazta meg: "Az étel élvezete a látvánnyal kezdődik."